Búcsúzunk
Bojár Iván András, a 10 millió Fa alapítója és vezetője a következő személyes gondolatokkal búcsúzott attól az embertől, aki egész életével a minket körülvevő természet szeretetére tanított bennünket.
ISTEN VELED, CSODÁLATOS JANE GOODALL! 🖤🐒🌳❤️🖤
Alig pár hetesek voltunk, éppen csak, hogy elkezdett összeállni az a csapat, ami ma már hatalmasra nőve a 10 millió Fát alkotja, amikor híre jött, hogy Jane Goodall Magyarországra érkezik.
Frissen szerzett barátunk, Kádár András, a csodálatos és nagyhatású brit etológus, kutató hazai szervezetének (Jane Goodall Intézet) vezetője mindent elkövetett, hogy összehozzon egy találkozót Jane és közöttem. Örökre hálás leszek neki.
Ahogy hálás vagyok az életnek, hogy azon a korai napon a Sas-hegy oldalában sokakkal közösen Jane kezét figyelve, a társaságában lehettem, amikor elültettünk egy fácskát.
Ez az esemény teremtett alkalmat arra, hogy közelebbről is megismerhessem Jane-t, hogy ő egy öleléssel megerősítő pecsétet tegyen akkor induló vállalkozásunkra.
Nem tagadhatom, még ma is itt érezve a karjaim közt az apró törékeny asszony vállát, annak a gesztusnak messzire, nagyon messzire ható ereje volt. Ma is hat. S a mai nappal akár meg is fogadhatjuk, hatni fog, míg a vállalásunknak a végére nem járunk.
Jane Goodall az ültetést követően egy tisztásra húzódott, mi a többi vendég, utána sereglettünk, és ő halk szavakkal beszédet mondott. Bevezetőjében a csimpánzok nyelvén huhogva köszöntött bennünket, majd elmondta, hogy a barátai, akikkel hét évtizede már, hogy szoros kapcsolatot ápol, így fejezik ki magukat.
Egyszerre volt különös Budapest, a nagyváros közepén egy diszkrét idős hölgyet csimpánzul beszélni hallani, és egyszerre volt Afrika, az őserdők üzenete, annak a természetnek az üzenete, amit Jane még ifjúkorában látott, aminek tönkretétele ellen ezerszer és ezerszer emelte fel a hangját, s aminek fontosságát bennünket fogyasztó, versengő, habzsoló európaiakat, megtanított becsülni.
Pár napja, alig egy hete, hogy megint csak hasonlóképpen álltunk itt Budapesten, a Szent István parkban, amikor az idei Önkéntes Vízadás kampányunkat zártuk ünnepélyesen. (https://www.facebook.com/10millioFa/posts/pfbid02G4ZDWGW1PpyRGhLp9XEoaMbv8R8xMujSETdZZJKSX5Kfg4C7VUgFWVwiHYgZWDkrl) András ez alkalommal is velünk volt, és vele volt megint Jane aktuális üzenete. Ragyogó későőszi napfényben, az általunk is életben tartott fák lombját cirógató szélben ismét felhangzott Jane hangja.
Ezúttal magnóról szólt, hisz csak alig egy-két órával korábban érkezett meg ide hozzánk Jane béke-üzenete, ha jól tudom, megint Afrikából, ahol azokban a napokban tartózkodott.
Némán álltunk a zúgó, zajongó városban, de egy percre csend és nyugalom ült meg a szívünkben.
Egy igaz és őszinte hang szólt hozzánk, ami mindig átütő, ha hiteles. Jane minden mondata mögött élettapasztalat, letisztult bölcsesség és tudás húzódott meg, s ez akár a billog, beleég abba, aki hallja.
Hogy ki volt ő, az elkövetkező években könyvek, filmek, konferenciák sokasága fogja tárgyalni. David Attenborough-val együtt a huszadik századnak az a nagyhatású követe, aki még látta viszonylag egyben a világot, aki végignézte a romlást, azt, ahogyan mint a sáskahad, lerágjuk, elfogyasztjuk életfeltételeinket. Elképesztő energiákat mozgatott és óriási hatást tett az emberiségre.
Most, hogy tele a facebook azok fotóival, akik találkozhattak vele, látszik: még e cseppnyi és távoli országban is milyen sokakhoz, s azokon keresztül még sokkal többekhez jutott el értékrendjének üzenete. Évekkel később, óriási szerencse ért, hogy megint Budapesten, újra találkozhattam vele.
Nem tudom, a csimpánzok hogyan búcsúznak, amikor hatalmas veszteség éri őket, de most, ha tehetném, a számára egyetlen méltó elköszönéssel, az ő hangjukon vennék búcsút, s huhognám el:
Isten veled, csodálatos Jane Goodall!
Köszönjük, hogy velünk voltál!
Iván
