SZÜKSÉGÜNK VAN EGYMÁSRA

Mennyire volt kanyargós az út, ami a 10 Millió Fához vezetett?

2019 nyarán óriási erdő- és bozóttüzek voltak világszerte – Szibériában, Amazóniában, Ausztráliában. Ez iszonyú klímaszorongást váltott ki belőlem, aludni sem tudtam. Két lányom van, és csak arra tudtam gondolni, hogy nincs jövőjük. Augusztus közepén láttam egy Facebook posztot arról, hogy a 22. kerületben, ahol lakom, létrejött egy helyi 10 millió Fás csoport. Írtam a csoport képviselőjének, hogy szívesen beszállnék a szervezésbe, ha lehet. Lehetett. Az idő igazolt: az aktív cselekedet oldja a szorongást, de hamar kiderült, hogy ennél sokkal, de sokkal többet nyertem!

Hogy emlékszel vissza a kezdetekre?

Hervai Franciska (a 10 Millió Fa főkoordinátora) kertjében találkoztunk (merthogy egészen véletlenül ő is 22. kerületi) augusztus végén, négyen. Négy tenni akaró civil, négy idegen. Leültünk ötletelni, és kitaláltuk, hogy első lépésként hirdessünk meg találkozókat a művház büféjébe. Megtettük. Aztán újra. Minden alkalommal egyre többen lettünk. Kialakult a kemény mag, akik aztán aktívan részt vettek a szervezésben, ültetésekben. Együtt tűztük ki célul, hogy többek között a helyi Kresz parkban jó lenne fákat ültetni az Élet Napján. Az elején még azt sem tudtuk, hol kezdjük: honnan érdemes fát venni, kell-e engedélyt kérni az önkormányzattól, vagy hogyan lehet pénzt gyűjteni, önkénteseket toborozni, és egyáltalán: hogyan kell szakszerűen fát ültetni? Aztán a sok “fa-tali” alatt minden álomszerűen összeállt. A tudást adták a 10 Millió Fa szakértői. A pénzgyűjtésbe besegített egy helyi zöld szervezet, a Zöld Jövő. Már erre az első ültetésre több mint 300 ezer Ft-t gyűlt össze magánemberek adományaiból! Az ültetés napján nagyságrendileg 80 (!) önkéntes jelent meg, kint volt a kerületi tv, híres színészek jöttek népszerűsíteni a programot! És hozzá verőfényes napsütéses időnk volt november 9-én! Olyan csoda volt, hogy nem hittük el! Az első forintokat egyébként a saját lányaim adták bele: mindig kaptak ajándékba kis összegeket a nagyiéktól névnapra, szülinapra, és látva, hogy mire törekszem, egyszercsak a kezembe nyomtak húszezer forintot. 8 és 5 évesek voltak akkor. Így persze teljesen természetes, hogy a Kresz parkban ültetett egyik fát ők keresztelték el: János ősszel ünnepli a négyet.

Az első alkalmat aztán egyre komolyabb ültetések követték, ha jól tudom.

Igen, bár a covid okozott némi visszaesést az ültetésekben, de online is tartottuk a kapcsolatot a csapattal, és persze gondoztuk, locsoltuk a fáinkat. Közben pedig álmodoztunk, hogy de jó lenne, ha kicsit több pénzből zöldíthetnénk. A kívánságunk 2020 végén teljesült, mert derült égből jött egy megkeresés az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházától, hogy szeretnének velünk együttműködésben 700 fát elültetni a kerületben egy év alatt. Szerintem Franciskán kívül egyikünk sem hitte el, hogy meg tudjuk csinálni. De megcsináltuk!

Miért döntöttél úgy, hogy önkéntesből alkalmazottá válj az Alapítványnál?

Statikusként dolgoztam egy előregyártott vasbeton szerkezetek gyártmánytervezésével foglalkozó kisvállalatnál, kényelmes irodában, sőt később home office-ban, rugalmas időbeosztással, de… őszintén, az nagyrészt csak munka, pénzkeresés volt. Közben belülről őrölt a kettősség, hogy például akkumulátorgyár csarnokainak terveit készítem, miközben az elveim között dobogós helyen áll a környezetvédelem. Nagyon érett bennem, hogy váltanom kellene, és olyasmibe fognom, ami az értékrendemet hűen tükrözi. És akkor – szinte kérésre, mint mindig – jött a lehetőség: egy, az előzőnél is nagyobb léptékű 10 millió Fa projekt, aminek megvalósításához a szervezetnek egy egész emberre lett szüksége.

A családod támogatott ebben?

A férjem mellszélességgel támogatott a döntésben és azóta is, egyrészt mert látja, hogy ez a hivatásom, végre azt csinálom, amit szeretek, másrészt a cél fontosságában is egyetért. Azért hazudnék, ha azt állítanám, nincs ami zavarja. Például hogy néha száznál több fa, karók, zsákos trágya, sitthegyek tarkítják a kertünket, vagy hogy a gyerekekért gyakrabban kell mennie a sulihoz, ha mondjuk egy ültetésről nem érek vissza időben. És hát volt egy mérnöki keresetem, amiből alapítványi szintre léptem vissza. Az öcsém felajánlotta, hogy kiegészíti a havi fizetésemet, és bár ezzel nem éltem, a tudat, hogy ő is mellettem áll, és a szüleim is, jóleső megnyugtató érzéssel tölt el. A lányaink persze látják, hogy még annál is többet dolgoztam az elmúlt fél évben, mint amikor még 6 órás munka mellett önkéntesként ültetgettünk, és így kevesebbet voltam velük. Ez persze okoz némi lelkifurdalást, de úgy hiszem, még az ő szempontjukból is megéri. Egyrészt, mert jó mintát kapnak hiteles viselkedésből: hiszen azt látják, mi valóban teszünk azért, amiben hiszünk, és a meggyőződésünk szerint cselekszünk. Az sem mellékes: ha fáradtabb vagyok is, de sokkal elégedettebb, kiegyensúlyozottabb és mosolygósabb lettem, mint korábban. Most nyáron pedig már “csak” locsolás jön, így terveim szerint bepótoljuk a kiesett időt is. Mindemellett úgy érzem, büszkék az édesanyjukra.

A K&H-val közös projekt – a “Hűsítő ligetek” – országszerte 100 oktatási intézmény udvarán valósult meg. Hogyan tudtad kézben tartani ezt a hatalmas vállalást?

Gigantikus méretű excel táblák segítségével. De nem egyedül csináltam, hanem csapatban, és ez volt a kulcs. A másik, hogy Franciska végig “fogta a kezem”, ha kellett, mutatta az irányt és biztatott. Úgy kezdtük, hogy megkérdeztem a helyi csoportok képviselőit, kinek lenne kedve részt venni ebben a projektben. Tizenöten jelentkeztek szervezőnek, plusz becsatlakozott még 3-4 kertész is. Kiosztottuk egymás között a nyertes helyszíneket, én meg igyekeztem összefogni az egészet. Írtam egy know-how-t a projekt specialitásaival, ezt az iránymutatást követve a képviselők felkeresték az intézményeket, felmérték a helyszíneket, és elkezdték a szervezést. Nagyobbrészt központilag rendeltük meg a szükséges fákat, egyebeket, majd jött a logisztika, aztán többségében Hervai Lőrinc, a mi aduász mindenesünk végezte a kiszállításokat. De olyan is volt, hogy én vittem ki a fákat, vagy pakoltam fel a kocsit a másnapi szállításra. Az ültetés részleteinek egyeztetése, munkaerő szervezése, előadás a gyerekeknek, ültetés lebonyolítása, stb., ismét a 10 millió Fás képviselő feladata volt. Végül az adminisztrálást, fotófeltöltést újra én intéztem. A számlák dzsungelében pedig egy könyvelő segített eligazodni. Emelett átlag heti egy-két ültetést szerveztem a saját helyszínjeimen. Volt 4 ottalvós alkalmam is, amikor messzire kellett utaznom. Ezek során a felkért kertész kollégákból már szinte barátokká lettek. Az első ültetés egy budakalászi iskolában történt 2022. november 30-án, és most május 31-én, határidőn belül, le is zártuk a projektet. 555 fát és 1110 cserjét ültettünk oktatási intézményekben, 100 helyszínen, szerte az országban. Az jól látható, hogy hatalmas igény lenne a továbbiakra: a K&H pályázatára több, mint 480 intézmény jelentkezett! Reméljük lesz folytatás. Gyerekeknek ültettünk gyerekekkel. Ezért ez a projekt nagyon fontos és kedves lett számomra. Több ezer kicsi vett részt a Hűsítő Ligetek ültetésein bölcsistől a gimis korosztályig, akiknek elmondhattuk, megmutathattuk a faültetés miértjét és mikéntjét, így pozitív benyomásuk, jó élményük alakult ki, és némi tudásuk is a témában. Nem mellesleg nekem is óriási örömet jelent együtt dolgozni velük, tanítva őket es tanulva tőlük, bízva abban, hogy jobbá tettük a jövőjüket néhány elültetett fával és gondolattal. Csodás élményekben lehetett részem az ültetések során: volt, hogy egy zeneiskolában furulyaszó mellett ültettek a gyerekek, nagyon gyakran üzeneteket raktak ki a fák mellé, szinte mindig volt énekszó, kórus, szavalás. Lelkesek voltak, segítőkészek, ügyesek. Látszott, hogy számukra is ez egy különleges alkalom.

Milyen új kompetenciákat sajátítottál el a 10 Millió Fás életed során?

Például kénytelen voltam bevállalni a platós kisteherautó vezetését, sosem gondoltam volna, hogy egyszer erre is sor kerül. Dehát sofőr nélkül maradtunk, és menni kellett. Előtte nap kipróbáltuk, mentem pár kört egy parkolóban felügyelettel, aztán másnap indultunk Nyíregyházára. Oda is értünk. Mindent a célért! A másik óriási fejlődésem, aminek nagyon örülök, hogy régebben elég erős lámpalázam volt, ha mondjuk kettőnél több ember előtt kellett beszélnem. Ezt szerintem valamennyi ismerősöm mosolyogva tanúsítja. De három év alatt ezt is sikerült ledobnom magamról és teljes nyugalommal szólalok fel csoportok előtt egy-egy ültetésen. Az, hogy mennyire jól beszélek, az már más kérdés, de fejlődni mindig lehet.

Mit emelnél ki a 10 Millió Fás munkád kapcsán?

A közösség fontosságát, erejét, felelősségét, és örömét. Egyedül nem lehet 10 millió fát elültetni, a klímaválsággal megbírkózni, a világot megmenteni. De nem is kell, ez egy közös(ségi) cél. Egy-egy ilyen nagyobb projekt mögött több száz, vagy több ezer ember munkája áll. Szükségünk van egymásra, és ahogy ez a történet is pontosan ezt bizonyítja: ha elsőre lehetetlennek tűnik is, együtt sikerülhet! Arról nem is beszélve, hogy milyen szuper, akár életre szóló barátságok szövődnek a 10 Millió Fában, mennyi élmény, emlék és mennyi jó érzés! Személy szerint nagyon örülök, hogy része, részese lehetek.

Balázs Laura